Vegyek-e magyar állampapírt?

Egy baráti beszélgetésben került elő a címben jelzett kérdés a minap. Ott merült fel bennem, hogy a blogban is érdemes összeszedni pár gondolatot erről a témáról. Befektetési kérdésekben egzakt választ (Igen! Nem!) adni általában nem lehet és nem is szabad és pont ezért nem is szeretek. Ha ilyet olvasunk, hallunk, jegyezzük meg: az mindig a közlő saját véleményét tükrözi és nincs ez másképp ebben az esetben sem. (Habár "Igen/Nem" választ nem fog adni ez a bejegyzés sem.)

Az államok világszerte kérnek kölcsön pénzt feladataik ellátásához. A világ legnagyobb országainak jó része ma komoly adósság állománnyal rendelekzik és ez a probléma okozza az egyik legnagyobb fejfájást a fejlett országok politikusai és vezető közgazdászai részére. Vannak országok melyek a saját valutájukban adósodnak el (pl. Japán vagy az Egyesült Államok), más országok nem a saját pénzükben (pl. ilyen Görögország, amely lényegében Németország pénzében adósodott el, de nagyon). 

portfolio.hu

Magyarország eladósodottsága vegyes. Az ország teljes eladósodottságába beleszámít a központi költségvetés adóssága mellett az önkormányzatok, a hazai vállalkozások és a lakosság által felvett hitelek összessége is. A központi költségvetést finanszírozó papírokat azonban nem lehet teljesen függetlenül tekinteni az ország többi részének adósságától, ugyanis a magyar gazdaság egészének kell a teljes adósságot és kamatait kitermelni. 

Egy ország az adósságával a következőket teheti:

1.) visszafizeti kamatostul rendben a futamidő végéig. (Ez az ideális állapot.)

2.) elinflálják a futamidő alatt a pénzt. (ha tudják, mert saját pénzben van az adósságuk.)

3.) részlegesen vagy teljes egészében csődöt jelentenek és ezzel írják le adósságuk egy részét vagy egészét. (Ez történt Görögországban. Korábban Argentínában.)

Magyarország devizában kitett igen tetemes adósságát azonban nem tudjuk elinflálni. (Nincs ráhatásunk.) Marad a másik két lehetőség! (Persze ettől a forint adósságot még lehet inflációval némileg lefelé "korrigálni" és folyamatosan visszafizetni.)

Na és mi van, ha a hitel tömeg túl nő a gazdaság teljesítőképességén és a gazdaságot nem sikerül a kellő mértékben (vagy egyáltalán) felpörgetni? Mi van, ha pl. a befektetők nem bíznak a kormányzat gazdaságpolitikájában és nem adnak pénzt az ország finanszírozására csak nagyon drágán? 

(Jelenleg a 10 éves államkötvények 9% körüli hozam szinten kelnek el és a hozam szintek emelkedő trendűek. Más lenne a helyzet, ha a kormány megállapodna az EU/IMF párossal és a befektetők vagy a Valuta Alap a jelenlegi hozamszintekhez képest lényegesen olcsóbban finanszírozná az országot.)

Tehát aki államkötvényt vásárolna, annak azt kell mérlegelnie, hogy vajon a magyar gazdaság ki tud-e termelni ilyen hozamokat hosszabb távon? (egy megállapodás a Valuta Alappal persze jelentősen megváltoztatja a hozamokat lefelé! Így az állampapír vásárlása is más kockázatok mellett törénhet.) Vagy a lejáró hitelek és kamatok visszafizetésének egy részéhez mindig újabb borsos hiteleket kell felvennie miközben azokért egyre magasabb hozamot kell fizetnie a finanszírozó befektető részére ...
Fontos azt is tisztáznia kinek-kinek magában, hogy a vázolt kockázatot kellően kompenzálja-e az aktuális hozamszint. Ezen kérédések önmagunk számára történő megfontolt megválaszolását követően döntsön bárki államkötvény vásárlásáról. (Fenti gondolatmenet egyébként más országok kötvényeire is használhatók.)
A diszkont kincstárjegyet vásárlóknak (mivel ezek futamideje legfeljebb egy év) pedig főleg azt kell mérlegelniük, hogy a kereskedelmi bankok, takarék szövetkezetek által kínált betéti, esetleg akciós kamatokkal mennyire versenyképes az állami kibocsátó hozam ajánlata.