Honnan, hova, Európa?

A hétvégén Görögország köztársasági elnöke sikertelen tárgyalásokat folytatott a pártokkal a kormányalakítás érdekében. Az eredménytelenségnek súlyos ára lesz: a hamarosan kiírásra kerülő új választások a szésőbaloldali (kommunista) Szirizának kedveznek, mely teljes mértékben elveti az EU-val kötött megállapodást. A közvélemény kutatások alapján egy új választáson még nagyobb szerephez juthatnak a szélsőségesek (mindkét irány) és szinte biztos a Trojkával kötött paktum végrehajtásának egyoldalú lezárása.

Sajnos ez lényegében előrevetít egy rendezetlen görög csődöt, hiszen a korábbi adósságleírást követően is maradt még szép számmal vissza fizetendő adóssága az országnak. A csőd természetesen lenullázza az országot és szinte azonnal kilépést is generálna az EUR zónából: a drachma visszavezetése és súlyos leértékelődése, a hazai megtakarítások jó részének megsemmisülésével is jár majd. A görög nép nagy árat fizethet. Igaz, vergődésük a megszorítások véghezvitele esetén még évekig eltarthat. Így viszont néhány év alatt lehetőségük van az újbóli növekedésre. Kérdés: a görögök tudnak-e majd élni ezzel!?

A görög gazdasági és politikai tragédia lefelé húzza a tőzsdéket. Már az elmúlt héten is ez tematizálta a piacokat, de a hétvégi megállapodásképtelenség tovább húzták lefelé az indexeket. Sajnos a trend a megoldásig várhatóan nem is fog változni.

Ami a görögöknek tragédia, a többi európai országnak az egyszeri sokkot és leírásokat követően teher csökkenést jelenthet és - bár a maga módján paradox módon - de meg fogja mutatni a többi, nagy adósságot cipelő országnak, hogy nem éri meg kilépni a szigorú gazdaságpolitikából. Németországnak mindamellett lassítania és engednie kell. Az elmúlt időszak választási eredményei világosan mutatják, hogy Európa polgárait (főleg a szegényebb társadalmi rétegeket) sokkolja a relatíve jólét hírtelen és nagy mértékű romlása, amiért nagyobb részt az EU felől érkező megszorításokat és az azokat képviselő helyi politikai erőket tartják felelősnek.
Jól mutatja a német véleményt Wolfgang Schäuble, német pénzügyminiszter nyilatkozata:
"vitathatatlan, hogy a görög népnek most évtizedek hanyagságainak következtében kell szenvednie. Nincs könnyen járható kiút Athén számára, akármi lesz is a kimenetele a jelenlegi politikai helyzetnek."

Hogy jutott a helyzet idáig?

Az EU létrehozásakor megalkotott közös pénz bevezetése a központi országok részéről súlyos hiba volt. Ezt ma már ők is tudják. Az akkori új pénzt a német márka mintájára alkották meg. Az euró értékét elsősorban a központi gazdaságok és főleg Németország gazdasági teljesítménye alpaján ítélte meg a piac, tehát a valuta erős volt, amit a gyengébb perem gazdaságok látszólag "ingyen" kaptak pusztán egy klubbtagsági kiváltásával. A tagságinak voltak ugyan feltételei, amit azonban nem igazán vett komolyan látszólag senki évekig. A klubbhoz tartozás okán azonban relatíve olcsón lehetett évekig hitelt felvenni és abból a folyó kiadásokat finanszírozni. Az évek alatt a gazdasági termelékenységet mutató számokat tekintve az olló jelentősen kinyílt elsősorban a német, osztrák, holland, finn és a portugál, görög, spanyol, olasz gazdaságok között. Mindeközben a peremországokban a politikusok az adott ország gazdaságát lényegesen meghaladó szociális viszonyokat, "jólétet" teremtettek a hitelekből, melyek olyan hatalmasra nőttek, hogy mára lényegében mindenki tudja - legalább egy részük - visszafizethetetlen. Itt tartunk most.

Az elemzők és a vezető közgazdászok vizsgálják a lehetőségeket. Persze jól tudjuk, hogy ami egy elemzőnek jó megoldás egy közgazdasági problémára, az a kormányzó politikusokról nem feltétlenül mondható el. Nekik megvannak a saját szempontjaik minden országban.

Lehetőségek (a teljesség igénye nélkül): Mindjárt az elején szögezzük le: a visszafizetések megtagadása európai szinten nem opció, de még a nagyobb országok (Olaszország, Spanyolország) esetében sem lehet opció a nem fizetés! Ez világgazdasági szinten okozna dúrva krachot. Ettől függetlenül egy vagy két kisebb ország (pl. Görögország) esetében bekövetkezhet (és hagyhatják bekövetkezni) egy csőd, euró zóna elhagyás és akár az Únióból történő kilépés. A másik lehetőség - sokan megírták - a pénznyomtatás: kinyomtatjuk azt a pénzt, ami kell ahhoz, hogy felpörögjön a gazdaság, vagy másképp fogalmazva kinyomtatjuk a hitelezők törlesztőjét, a befolyt adóból pedig olcsó hitelt biztosítunk a gazdasági szereplőknek és a fogyasztóknak, hogy ezek részben a termeléssel, részben a fogyasztással hozzájáruljanak a GDP növekedéséhez.

Utóbbival "csak" az a probléma, hogy "túlzott" alkalmazása - legalábbis a klasszikus közgazdaságtan szerint - leronthatja a közös pénz értékét, amit viszont nagyon nehéz eladni a német választóknak ... ahol nem értik, hogy miért nyomtatnának pénzt a délieknek és főleg miért az Ő rovásukra!?

A mai közgazdaságtan szerint  - és a tapasztalatok is mutatják - válság alatt a pénznyomda önmagában nem rontja a valuta értékét, ha a válság elmúltával a kinyomtatott pénzt megfelelő ütemben kivonják. Más a kérédés, ha a befektetői bizalom romlik le egy gazdasággal vagy gazdasági térséggel kapcsolatban. Ez esetben a keresztárfolyamok azokba az irányokba kezdenek erősödni, amelyik gazdasági térséggel kapcsolatos bizalom, remélt gazdasági erő a piacon nagyobb. Ez ma a helyzet az EUR/USD keresztnél is. A dollárban és a mögötte lévő amerikai gazdaságban a befektetők ma jobban hisznek (töménytelenül bődületesen nagy adósságtömegével együtt is - más kérdés, hogy jól teszik-e ezt), mint Európában. Ennek sok oka van, de az egyik legfontosabb, hogy az EU központi országoknak jelenleg - politikai értelemben - nincs közvetlen "hatalmuk" a saját adósságukat menedzselni és főleg finanszírozni képtelen (vagy csak nagyon drágán képes) perem országok gazdaságpolitikájára.

Holnap Merkel-Hollande találkozó! Meglátjuk hogyan folytatódik ez a történet!

UPDATE: tanácskoznak az EUR zóna péznügyminiszterei (érdemes a portfolio.hu cikkében az egyes országok minisztereinek véleményeit elolvasni, melyek jól tükrözik a központ országainak és a periféria egyre jobban feszülő ellentétét).
A görög elnök pedig egy szakértői kormányhoz gründol támogatást a pártoktól. Ez tűnik az utolsó esélynek, hogy elkerüljenek egy új választást és az abból fakadó következményeket.