A hét margójára

Nem volt egyszerű ez a hét sem, amelynek piaci eseményeit jó részt a görög szappanopera rezzenései és földrengései mozgatták. Az előző héten még a német és francia vezetőkkel megállapodó görög kormányfő hazatérve újra szembesült a kormány előtt álló súlyos megszorítások támogatásának hiányával. Lényegében komplett szembeszélben kellene megvalósítania a jó hátszélben sem egyszerű feladatokat. Papandreu egy népszavazással szerette volna feloldani a lehetetlen helyzetet és ezzel látszólag egy "mindent vagy semmit" játszmába kezdett. Ha ugyanis elbukik a népszavazás - amire komoly esély van, tekintve a megszorítások nagy fokú elutasítása miatt -, az egyfelől azonnali görög csődöt jelentene, másfelől dominó hatást kelthet az EU más adósság problémákkal kűzdő perem gazdaságaira nézve is. Jól mutja a helyzet "összevisszaságát", hogy a hír vasárnapi kitudódását követően a hír cáfolata, majd megerősítése is megjelent, fokozva a piaci bizonytalanságot. Hétfőn a piacok gyors és jelentős eséssel reagáltak. Sárközy és Merkel a G20-ak nízzai találkozója előtti napon, kedden találkozott újra Papandreuval, ahol éjszakába nyúló tárgyalást követően eldőlt a görögök csak arról szavazhatnak, akarnak-e EUR-t vagy sem. (A referendum kérdésének ilyen véglegesítésében szerepe lehetett, hogy egy korábbi felmérés szerint a görögök kb 70%-a nem szeretne a közös fizetőeszköztől megválni.) A német bankok mindenesetre felfüggesztették a korábban kialkudott adósság leírást, az IMF pedig az aktuális 8milliárd EUR átutalását függesztette fel a népszavazásig. A hét elejét tehát főleg a referendum környéki hírek foglalták el a sajtó vezető hírhasábjait. A tragikomédia azonban itt nem ért véget. Papandreu hazatérve szembesült egy kerekedő athéni kormányválsággal és - talán részben a hatalmas világ méretű nyomás hatására is - a referendumot végül lemondták. Pénteken szűk többséggel a parlament még megszavazta a bizalmat Papandreunak, de lényegében pár órával ezt követően már felajánlotta a lemondását, hogy a legnagyobb ellenzési párttal közösen tudjanak a szocialisták nagykoalíciós "egység" kormányt alakítani. Lemondásról kiderült, hogy ez arra az esetre vonatkozna csak, ha az ellenzék lemondana az előrehozott választásokról, erre viszont a lemondásig nem hajlandó a görög ellenzék. A hétvége a háttér egyeztetésekkel folyt. Az ellenzék előrehozott választásokat akar, ami viszont biztos csődbe vinné az országot.

A héten lezajlott görög dráma a befektetőknek és az EU meghatározó vezetőinek is világossá tették, hogy a görög csőd lényegében bekövetkezett, csak idő kérédése mikor és milyen formában válik "hivatalossá"  és hogy a görögök "éretlenek" a helyzet kezelésére és a felelős gondolkodásra. (Emlékezetes, hogy Portugáliában a kormányzó és ellenzéki pártok igen gyorsan megállapodtak a megszorításokról és különösebb vita e tekintetben nincs egyik oldalon sem.) Német sajtó felmérések szerint a németek kb 2/3-a már nem szeretné megmenteni a görögöket és egyértelműen szeretné kívül látni őket az EU-ból. Végül vasárnap este Papandreu és Samarasz megállapodott, a miniszterelnök lemondott. Utódjáról még folynak a tárgyalások.

A fenti felismeréssel együtt a piac már Olaszországot szólította a ringbe. A héten a 10 éves olasz államkötvények hozama pénteken hirtelen megugrott (6,35%-ra, ami túl veszélyes hozamszintekhez ért nagyon közel), miután a német kancellár a G20-ról hazatérve úgy nyilatkozott, hogy a japánok és a kínaiak nem olyan mértékben szeretnének beszállni az EFSF-be, mint amiről előzetes nem hivatalos információk szóltak, amivel az alap "tűzerejének" fokozása vált kérdőjelessé. Rómában is lényegében áll a kormányválság. Az EU és az IMF fogja ellenőrizni a reformokat.

Csütörtökön az ECB - új vezetőjével az élen - 25 bázispontos (1,25%-ra) kamatvágást hajtott végre. Mario Draghi a döntést követő sajtótájékoztatón jelezte, hogy a lépést a gyenge növekedési kilátások indokolták.

A görög és olasz fejlemények kapcsán egyre komolyabban kezdik elemzők elővenni az Únió esetleges szétesésének különböző forgatókönyveit. Neves londoni elemzőház szerint a valuta únió jelenlegi formájában történő egybentartása közel 10 éves megszorításokkal és gazdasági fékeződéssel együttjáró vergődéssel lehet kikezelni. Ez olyan súlyos teher lehet az övezet központi országaira nézve, hogy gyorsan előkerülhet a helyezet gazdasági és politikai fenntarthatatlansága.

Mindezek nem jó hírek és semmi jót nem vetítenek elő a térség egy olyan kicsi, sérülékeny és kritikus állapotban lévő gazdaságára nézve, amilyen a magyar is. Isten óvjon minket!