Kohézió?

Az index.hu az EU megújuló kohéziós alapja körüli tárgyalásokról ad egy egész jó összefoglalót. Pár gondolat a cikk alapján:

• Jelenleg folyik az EU 2014 és 2020 közötti új költségvetésének vitája és ezen belül a kohéziós alap körül is súlyos a vita a gazdagabb és szegényebb országok között. 2000 milliárd forint a tét.
• A gazdagabb tagországok javaslatai alapján a szegényebbek egy részének kevesebb pénz jut majd.
• A kohéziós alapokból elkölthető pénzeknél az ÁFAt is figyelembe kell majd venni és egy ország számára kiosztható összes pénznél érvényesíteni szeretnének egy plafont, mely az adott ország GDP-jéhez kötődik (kisebb GDP => kevesebb kohéziós pénz)
• Jelentősen szigorítják azt a kört, amire igénybe lehet majd venni az Únió ilyen támogatási pénzeit.
• Magyarországon a fejlesztések, beruházások 97% csak EU forrás segítségével készül el. (Lengyelországban ez az arány 50% körüli!)

Ismét egy kijózanító hír és bár a vita még zajlik, remélhetőelg lesz még egy-két kompromisszum, de ez praktikusan azt jelenti, hogy Magyarországnak nagyobb részben kell forrásokat találnia saját talpraállására (fejlesztések, beruházások kellenek hozzá) önerőből, a saját maga által megtermelt javakból.

Európai Únió 2.0

Merkel egy tegnapi interjúban ismét elővette azt a németek által javasolt egyenlőre nagyvonalú elképzelést, melyet a Blogger a poszt címében jelzett. és amelynek lényege, hogy Németország szeretné szorosabbra vonni az intergrációt gazdasági és politikai értelemben is más európai országokkal. (A tavaszi Merkel - Sarkozy találkozón még a két politikis együtt szállt síkra a kétsebességes EU-ért.) Ebben a közös pénz mellett az új únióban résztvevő tagországoknak bizonyos nemzeti jogosítványaikat is a "közösbe" kellene tenniük. (Ilyen lehet pl. a nemzetgazdasági költségvetések valami fajta kontrollja, a bank felügyeletek összevonása, közös bank mentő alap, közös betét biztosítási alap, szorosabb adó és illeték politika (pl a központi adózást illető jogszabályok erősebb központi kontrollja, bizonyos adó fajták és azok mértékének egységesítése, de legalábbis erre való törekvés a versenyképesség fenntartása mellett), melynél az adó rendszer kiszámíthatósága és folytonossága is vélhetőleg cél lehet.)

Aki kimarad, az lemarad.

Ha a mai Európai  Únió gazdaságából kivennénk Németországot (gondolat kísérlet), befektetői szemmel szinte semmi nem maradna, amiért érdemes lenne EUR-t tartani és amiért érdemes lenne az EUben befektetni ...

Tehát nem lesz érdemes kimaradni, legfeljebb a felzárkózás sorrendje lehet kérdéses. Persze leszen k országok akik elsőre semmiképp nem tudnának bekerülni. (pl az intézményi rendszerük fejlettlensége okán, vagy a hatalmas és rosszul kezelt adósságtömegük miatt.)

Az integrációnak azonban sok kérdőjele van. Az egyik, hogy Franciaországnak mi lesz az álláspontja az egészről. Ha ők nem akarják, vagy nem úgy akarják, sokkal kevésbé védhető a koncepció. A brittek úgy általában óckodnak az egésztől. Ők már az Únió 1.0-ban is egy kicsit mindig a partvonalon voltak/vannak, hiszen a pénzügyi integrációról soha nem akartak és akarnak hallani. A politikairól meg ne is beszéljünk ...(ők akkor fognak  belépni, ha valami oknál fogva egyszerűen nem lesz más lehetőségük: értsd SEMMI MÁS lehetőségük!!). Az északi országok csatlakozása is sok szempontból kérdéses: egy olyan ország, mint Svédország pl. miért akarna csatlakozni a németek úniójába? (A pénzüket ők sem kérték. a SEK ma is jó pénz.) Na és itt vannak a visegrádi 4-ek ... melyek közül jelenleg főleg mi lógunk ki a sorból minden szempontból.

Tehát sokat kell még dolgozni az ügyön minden oldalról, de az tény, hogy a piacok "komálnák" az ügyet. Más kérdés, hogy Merkel asszony elképzelése mennyire vihető keresztül a mai Európán.

288

Az EUR árfolyama tegnap 288 szintek környékén zárta a piacot, miután két lépcsőben nagyot korrigált lefelé a Brüsszelből érkező hírekre. Az EU ejtette a jegybankelnök fizetése körüli problémát és zöld utat kapott az EU/IMF tárgyalások elindulásának. Az elemzők pozitívan értékelik a fejleményeket. Úgy ítélik, mind a két fél engedett a tárgyalásokon. Abban azért meglehetősen megoszlanak a vélemények, hogy a kormány ezt követően mennyire lesz hajlandó elfogadni a hitelnyújtás feltételeit (gazdasági és akár részben politikai) illetve hajlandóak lesznek-e a felek kompromisszumokra és milyen mértékben. Gyors megegyezést senki sem ígért. A közgazdászok szerint ezzel a lépéssel a piacok egy időre ismét "le lettek szerelve", bár szinte biztos, hogy ha nyár végéig nem lesz megállapodás de legalább nagyon kézzelfogható eredmények, újra elfogyhat a piaci bizalom.

Görögország és a csőd

tozsdeforum.hu

Gáz van! Hogy mekkora, azt még nem tudjuk pontosan. A görög állampapírok magánbefektetőinek nagyobbik része minden esetre egyenlőre nem szeretne önként lemondani befektetett tőkéjének nagyobbik részéről és belemenni a maradék kifizetésének önkéntes átütemezésébe. Tegnapi állapot szerint a befektetőknek csak mint egy negyede érezte úgy, hogy részt szeretne "önként" venni a trojka (EU, IMF, ECB) és a görög kormány által rovásukra kimunkált adósság konszolidációban. Márpedig a trojka által jóváhagyott "nagy lóvé" csak akkor érkezik, ha a magánbefektetők is hajlandók "áldozatokat vállalni". 

Eredeti tervek szerint, ha a befektetők 90%-a igent mond a fenti tervre, akkor a végsőkig óckodó 10%-nyi befektetőket teljesen kifizetnék. Mivel a görög kormány nem nagyon bízott eredetileg sem abban, hogy a 90%-nyi "önkéntes" kötvény tulajdonos lesz a tervre, így a görög parlament korábban hozott egy törvényt miszerint, ha a magán kötvény tulajdonosok 2/3 része önként vállalja a tőkeleírást, akkor a maradék 1/3 részre rákényszeríthető a megállapodás elfogadása. A bökkenő ott van, hogy igen nagy az esélye, nem jön össze a 2/3-adnyi "önkéntes" sem. Erre nincs felkészítve a rendszer; ekkor a görög kormány nem tehet mást: bejelenti a csődöt és elkezd leülni tárgyalni a felekkel a kifizetésekről.

A rendszert korábban azon logika mentén találták ki, hogy a befektetőknek azért éri meg csatlakozni, a tőkéjük részleges leírását eredményező megállapodáshoz, mert így legalább a maradék tőkéjük megmarad, míg egy csőd eseménynél a kormány akár a teljes összeget "lenyelheti". Itt jönnek azonban közbe a sokat emlegetett CDS-ek (Credit Default Swap). Ezek lényegében olyan biztosítások, melyeket a kötvény befektetőknek csőd esetén fizet az érintett adós (jelen esetben a görög állam) helyett. Azonban az egy komoly biztosítás jogi kérdés és szakértők között is vitás terület, mikor élesedhet be a CDS és mikor nem. Azaz valójában a CDS-t kiállítóknak mikor kell csődnek tekinteni egy eseményt és mikor nem ... 

A befektetők jó része most mégis úgy gondolja, hogy a CDS piac aktíválódni fog és ők így előbb utóbb a teljes tőkéjükhöz jutnak majd.

További probléma, hogy egy ilyen aktíválódás jelentősen megterhelné azt a banki, biztosítói szektort, amely épp kikecmereg a válságból és egyenlőre nem lehet látni, egy ilyen helyzet hogy érintené a szektort ...

Na és persze felmerül az a probléma is: mi van, ha valamilyen módon megakadályozzák a CDS-ek aktíválódását, az pedig az egész CDS piac létét kérdőjelezné meg egyből ... Na és persze nagyobb eladásokat generálna a többi perem EU ország kötvényei esetében. Hiszen sok befektető csak a CDS vásárlásával együtt vállalja az ezekbe történő befektetést (pl. egy nyugdíjalap nem kockáztathatja a kis befektetők pénzét nagyobb mértékben).

A probléma tehát nagy és a piacok tegnap részben emiatt kapcsoltak pánik üzemmódba. A DAX több mint 3%-ot esett, de az amerikai indexek is rendeset zakóztak. A szakértők véleménye megoszlik a probléma mértéről. Vannak akik szerint a piacok a csődöt beárazták, hiszen több mint egy éve tart a mentés ... Sokan és sok helyen elmondták, hogy Görögország menthetetlen. Igaz a politikusok ezt a végsőkig tagadják.

Ezek után nagy csoda lesz, ha sikerül valamilyen úton a hard default-ot (rendezetlen csőd) elkerülnie az országnak.

Érdemes elolvasni Zsiday Viktor blog bejegyzéseit is a görög témában itt és itt meg itt.

Ilyen lesz a világ euró nélkül - Index.hu

1 eurós nemzeti érmék - ecopedia.hu

A hétvégén az EU vezetői Marseille-ben óriási kritikusságú tanácskozásra gyűlnek össze. A tét - lényegében - nem kevesebb, mint az Európai Únió és valutájának a sorsa. Williem Buiter a Citi vezető közgazdásza, korábban a BoE monetáris tanácsának tagja, egy cikket publikált a Financial Times elektronikus kiadásában, amiben az euróövezet felbomlásának esélyeit és egy esetleges felbomlás következményeit latolgatja. Az index.hu foglalkozik egy mai cikkében az írással. Ajánlom a cikket olvasóim figyelmébe!

United States of Europe (USE)

A. Merkel és N. Sarkozy - dailymail.co.uk

A befektetők egyre türelmetlenebbül várják a hétvégi EU csúcsot.

Angela Merkel és Nicolas Sárközy a hét elején találkoztak Párizsban. Megállapodásuk szerint a pénteken kezdődő EU csúcs elé egy, az eddigieknél sokkal szorosabb fiskális integrációjú EU-ra tesznek javaslatot kollégáiknak. A terv lényege, hogy lehetőség szerint az egész EU, de legalább a monetáris únióban résztvevő 17 ország vezetése fogadja el azt az alapszerződés módosítást, ami az egyes országok kormányainak pénzügyi, fiskális kontrolokat tartalmaz. A konkrét javaslatok több verziója is kering a sajtóban, de ezek mindegyike tartalmazná, hogy a nemzeti kormányok büdzséjét valamilyen módon Brüsszelből ellenőriznék. Az EU erre szakosodott szervének véleményezési és vétó joga lehetne. A kontrol mértéke még nyitott kérdés, de nyilván akkor ér valamit, ha szankcionálható a brüsszeli kérések, irányelvek be nem tartása. Sajtó hírek szerint minden kormány kapna egy költségvetési tanácsot kormány független szakértőkből, akik a kormányzati döntéseket folyamatosan elemzik és segítik a kormányzatok munkáját.

Még egyszer ilyen helyzetbe nem kerülhet Európa semmi esetre sem.

Nagy kérdés, hogy a különböző országok hogy fogadják majd ezt a javaslatot, hogyan próbálják meg esetleg felpuhítani, stb. Lesz-e elég felsorakozó a német-francia paktum mögé? Ki megy magától és kit hajt majd bele a paktumba a kényszer.

Ha nem születik érdemi, minden befektetőt megnyugtató és kézzelfogható eredmény vasárnap estig, annak akár súlyos következményei is lehetnek: hitelminősítők léphetnek a beígért módon, EUR jelentős gyengülése, állampapír hozamok jelentős megugrása és a befektetők pedig akár gyorsuló ütemű menekülése a térségből.

Az is problémás lehet, ha a befektetők az elfogadottakat túl "puhának" ítélik meg. Megnyigtató várhatóan csak az lehet, ha a kulcs országok felsorakoznak a terv mögé és egyértelmű, nem egy "elmaszatolós" nyilatkozat születik a fiskális únióval kapcsolatban.

A két politikus megállapodásának másik fontos eleme, hogy az ECB korlátlan részvényvásárlásba továbbra sem kezd! Ezzel sokan továbbra sem értenek egyet, de a német közvélemény a hír megnyugtatta. Márpedig Merkel asszonynak most sok támogatásra van szüksége otthonról is.

Nagy probléma elemzők szerint, hogy ha sikerül is stabilizálni és új alapokra helyezni politikailag az EU-t, a felhalmozott töménytelen adósság "kinövése" még akkor is problematikus, mivel a térségre a következő években recesszió vagy jobb esetben is stagnálás körüli helyzet vár. Ezen a ponton persze újra előkerülhet az ECB pénznyomtató képességének ügye.

Egyre sűrűbb füst gomolyog

A európai helyzet csak nem nyugszik. A görögök már nem hír és nem téma. A mai legnagyobb probléma  Olaszország, mely több közgazdász szerint rég túl van azon a határon, amikor még esetleg esélye lehetett volna visszafizetni tetemes adósságát. Ez a 7%-ot átlépő államkötvény hozamok esetén lényegében az irreálissá vált. Sajnos érzik, tudják ezt a befektetők is, akik egyre kevésbé akaródznak olasz állampaírokat venni és ha esetleg mégis, tetemes felár mellett. Ezt finanszírozandó az olasz kormány a jelenlegi megszorításokon túl is kénytelen lesz újabbakat bevezetni és még több pénzt kivonni a gazdaságból, ami ettől még jobban lelassul és még kevesebb embert lesz képes eltartani (nő a munkanélküliség és csökken a fogyasztás), így aztán kevesebb adót fognak befizetni a büdzsébe. Ezt látva a befektetők még kevésbé akaródzák majd finanszíozni az így egyre táguló adósság halmazt. A hozamok tovább emelkednek ... A kör ("death spiral") bezárul.

Spanyolországban is hasonló a helyzet, de ők a spirálnak még nincsenek annyira az alján, mint görög és olasz társaik. A spanyol baloldali kormány a napokban elvesztette a választásokat. Az új jobboldai kormányzatra hárul az a nem túl kedves feladat, hogy a megszorításokat bevezesse és véghezvigye.

A fent vázolt folyamat külső beavatkozás nélkül mély gazdasági depresszióba húzza le az egyes nemzetgazdaságokat. A belső társadalmi konfliktusokat kiélezi, nyugtalanságokhoz, folyamatos sztrájkokhoz, tüntetés sorozatokhoz, vagy akár ennél dúrvább belső konfliktusokhoz is vezethet, miközben eredményes kilábalás nem várható.

Az európai adósság olyan tömegű (és folyamatosan és gyorsuló ütemben nő a visszafizetési kockázatok és így a kötvény hozamok növekedésével), aminek egyszerű "leírása" teljes képtelenség. Az lényegében az egész világgazdaságot "borítaná" nagyon dúrván. Marad a régi barát a nyomdagép és az infláció.

Az Egyesült Államok két monetáris lazításon már túl van, az angolok sem szüzek már. A japán jegybanki kötvényvásárlás sem új dolog. Azonban az ECB német nyomásra nem lép. Meddig lehet, érdemes ezt húzni?

Sajnos a probléma nem áll meg itt. A pénznyomtatás a jelenlegi adósság részben eltüntetésében és a gazdaság felpörgetésében segíthet, de a végső problémát nem oldja meg. KELL EGY EU EGYESÜLT ÁLLAMOK! A befektetők ugyanis nem hisznek abban, hogy a most látott helyzet ezen instrumentum nélkül nem fog újra megismétlődni. A válság szépen rávilágított - az eddig is ismert - fő problémára, az egységes irányítás hiányára. Kemény arc lesz, amit nem szabadnak sokáig halogatni. (Valószínüleg a piacok majd ezt nem is fogják engedni.) Elképzelhető, hogy a megújuló EU-ba nem fér majd bele minden jelenlegi tagország. Rájuk sajnos semmi jó nem vár.